Szóval, történt egy kis félreértés, ami az én hibám!!!!!
Az a srác, nem az akit megismertem a nyáron, hanem az új kedvenc együttesem énekese!!!
Bocsi, hirtelen váltottam témát! ( Bővebben a kommentemben)
Asu, te pedig látom megharagudtál.... Szerinted, ha megismernék egy ilyen srácot, nem mondanám el neked??? Első dolgom lenne, hogy rohanjak és elújságoljam, J-ről is neked meséltem elsőnek!!! Hidd el, ilyet nem hallgatnék el előled, dehogy!!!!
Szóval sajnálom a félreértést!!! És várok, hátha egyszer tényleg egy ilyenhírrel szolgálhatok, hogy egy ilyen srác akár csak rám is nézett....de jóóóóóóóóó lenne, most fáj a szívem!!! Majd írok erről egy sztorit, az majd megnyugtat! ^^
Ennyit szerettem volna! Szép napot nektek, és nézzétek meg a kommentemet, mert ehhez kapcsolódik, nem tudom írtam-e le benne plusz infót, biztos ami biztos!!! ^^
Csókollak titeket!!!!
Üdv: Rose
2010. szeptember 20., hétfő
2010. szeptember 18., szombat
Szerelem...^^
Hűűűű, a mai napom elég érdekesen telt. Igazából egész nap zenét hallgattam, meg szunyókáltam is egy kicsit. Vártam az estét....
Nagyrészt az volt magamba fordulásom oka, hogy csesztettek, ezért inkább feljöttem a szobámba, rendet raktam, aztán lementem, bevackoltam magam az öcsémhez, az ő ágyikójára feküdtem és hallgattam a zenémet....jó volt nagyon! Nem is nagyon mozdultam ki, mert rögtön csesztettek valamivel, ezért inkább maradtam ahol vagyok, nyugalomban....
Aztán ettem, már amennyit tudtam, mert néhány napja fáj a gyomrom, most éppen nem, de napközbe többször is rákezdett. Lehet, hogy a tej megint....mindegy
Szóval vártam, még mindig....mit csinálhatnék?? Meg van! Ideje pengetni Melodyt! ^^ Levittem, behangoltam és rákezdtem... Jó volt kicsit énekelgetni....oh, majd elfelejtem, előtte rajzoltam, jobban mondva tovább alakítgattam a pénteken megkezdett rajzomat. Nem rossz, de nem egészen olyan, mint amilyet akartam, de megteszi.
Szóval gitározatam...meg gitároztam...próbáltam kitalálni valami dallamot, több kevesebb sikerrel, bár találtam nagyon jó fogásokat! :)
Akkor Bee készülődött, én meg fogattam, illetve szórakoztattam közös barátainkat addig. Mikor elmentek, mondanom sem kell, hogy felvágtáztam az emeletre és beléptem az msnbe.
Beszélgettem akivel eredetileg akartam, de feltünt egy régi ismerős.... Majdnem leestem a székről, mikor hirtelen rámírt...
És beszélgettünk, de még milyet!! :)
Ééééééés.....végre láttam őt.....és jól néz ki...nagyon is!! ^^
Olyan jót dumáltunk, hogy néha elfeletkeztem szegény bátyámról, ami még durvább, hogy a szívem is, nem nála, hanem régi ismerősömnél dobolt inkább....
Mit tehetnék? Mi a helyes döntés, várni, vagy fejest ugrani? Lehet szerelem? Vagy ez valami más? Mit gondol, mit érez? És mire vágyik igazán?
Sok kérdés foglalkoztat...ebben a elkiállapotban..ami egész kiegyensúlyozottnak mutatkozik...találtam rá egy angyalra... Ilyen gyönyörűt én még nem láttam... hogyan lehetséges, hogy ilyen szem, ilyen haj, ilyen külső, ilyen hang egyáltalán létezik?? Legújabb rajongásom tárgya: Andy 6
Ilyen gyönyörű srácot én még nem láttam, na jó, helyes van sok, de olyan, mint ő? Vááááá, el sem hiszem, hogy rátaláltam :)
Íme egy kis ízelítő, a kedvenc képem róla:
Nagyrészt az volt magamba fordulásom oka, hogy csesztettek, ezért inkább feljöttem a szobámba, rendet raktam, aztán lementem, bevackoltam magam az öcsémhez, az ő ágyikójára feküdtem és hallgattam a zenémet....jó volt nagyon! Nem is nagyon mozdultam ki, mert rögtön csesztettek valamivel, ezért inkább maradtam ahol vagyok, nyugalomban....
Aztán ettem, már amennyit tudtam, mert néhány napja fáj a gyomrom, most éppen nem, de napközbe többször is rákezdett. Lehet, hogy a tej megint....mindegy
Szóval vártam, még mindig....mit csinálhatnék?? Meg van! Ideje pengetni Melodyt! ^^ Levittem, behangoltam és rákezdtem... Jó volt kicsit énekelgetni....oh, majd elfelejtem, előtte rajzoltam, jobban mondva tovább alakítgattam a pénteken megkezdett rajzomat. Nem rossz, de nem egészen olyan, mint amilyet akartam, de megteszi.
Szóval gitározatam...meg gitároztam...próbáltam kitalálni valami dallamot, több kevesebb sikerrel, bár találtam nagyon jó fogásokat! :)
Akkor Bee készülődött, én meg fogattam, illetve szórakoztattam közös barátainkat addig. Mikor elmentek, mondanom sem kell, hogy felvágtáztam az emeletre és beléptem az msnbe.
Beszélgettem akivel eredetileg akartam, de feltünt egy régi ismerős.... Majdnem leestem a székről, mikor hirtelen rámírt...
És beszélgettünk, de még milyet!! :)
Ééééééés.....végre láttam őt.....és jól néz ki...nagyon is!! ^^
Olyan jót dumáltunk, hogy néha elfeletkeztem szegény bátyámról, ami még durvább, hogy a szívem is, nem nála, hanem régi ismerősömnél dobolt inkább....
Mit tehetnék? Mi a helyes döntés, várni, vagy fejest ugrani? Lehet szerelem? Vagy ez valami más? Mit gondol, mit érez? És mire vágyik igazán?
Sok kérdés foglalkoztat...ebben a elkiállapotban..ami egész kiegyensúlyozottnak mutatkozik...találtam rá egy angyalra... Ilyen gyönyörűt én még nem láttam... hogyan lehetséges, hogy ilyen szem, ilyen haj, ilyen külső, ilyen hang egyáltalán létezik?? Legújabb rajongásom tárgya: Andy 6
Ilyen gyönyörű srácot én még nem láttam, na jó, helyes van sok, de olyan, mint ő? Vááááá, el sem hiszem, hogy rátaláltam :)
Íme egy kis ízelítő, a kedvenc képem róla:
Hogy lehetnek valakinek ennyire szépek a szemei??? Angyalka....^^
Na mindegy...ennyi elég a beteges rajongásomból...bár lehet, hogy kaptok még! :D
Ennyit gondoltam mára! Tegnaphoz hasonlóan, most is fenn vagyok hajnali háromkor, izé.... háromnegyed 4-kor...hupsz ^^
Legyen szép napotok és élvezzétek a hétvégét!!! Sok pihenést kívánok!! Puszi mindenkinek!!
Üdv: Rose
u.i.: sok lett a szóismétlés, de nincs hangulatom átjavítgatni, kezdek álmosodni..nézzétek el nekem, köszi! ^^
2010. szeptember 17., péntek
Nagyon nagyon nagyon......nagyon nagyon NAGYON
Hát én most nem találok szavakat arra amit érzek, csak annyi, hogy boldog vagyok. Egy egyszerű szó, nem tudja kifejezni, amit érzek, de legalább megnevezni képes, mert körülírni megpróbálom, már amennyire menni fog..:D
Határtalan jókedvet érzek, pezseg bennem az élet, úgy érzem bármikor szárnyra kaphatnék és felrepülnék egészen a csillagokig. Folyton mosolygok, de tényleg, nem tudom abbahagyni, és őszintén nem is akarom.
Tartson örökké, ezt kívánom, és mégtovább! Örömkönnyek szöknek a szemembe, sírok mert jó élni, mert végre élek!!!
Submersed-t hallgatok és legszívesebben hangosan énekelném, hogy mindenki hallja, énekelnék egészen a mennyekig és tovább! Egyre hangosabban ameddig már nem bírom szusszal!
A szívem csordultig telt ezzel az érzéssel és nem érdekel semmi rossz, teszek a szemétkedőkre, legyenek boldogok, mert én is az vagyok!!!!
Köszönöm Istenem!!!! Köszönöm! :)
Kívánok nektek hasonlóan csodás perceket, tiszta szívemből! Érezzétek amit én és legyetek boldogok!!
Csókollak titeket!!
üdv: Rose
Határtalan jókedvet érzek, pezseg bennem az élet, úgy érzem bármikor szárnyra kaphatnék és felrepülnék egészen a csillagokig. Folyton mosolygok, de tényleg, nem tudom abbahagyni, és őszintén nem is akarom.
Tartson örökké, ezt kívánom, és mégtovább! Örömkönnyek szöknek a szemembe, sírok mert jó élni, mert végre élek!!!
Submersed-t hallgatok és legszívesebben hangosan énekelném, hogy mindenki hallja, énekelnék egészen a mennyekig és tovább! Egyre hangosabban ameddig már nem bírom szusszal!
A szívem csordultig telt ezzel az érzéssel és nem érdekel semmi rossz, teszek a szemétkedőkre, legyenek boldogok, mert én is az vagyok!!!!
Köszönöm Istenem!!!! Köszönöm! :)
Kívánok nektek hasonlóan csodás perceket, tiszta szívemből! Érezzétek amit én és legyetek boldogok!!
Csókollak titeket!!
üdv: Rose
2010. szeptember 10., péntek
érzések...vágatlanul
Először is, szia Dóriiiiiii! ^^
Úgy örülök, hogy rendszeres olvasóm lettél, nagyon örülök neki!! Írj megjegyzéseket ahova csak akarsz, szeretettel fogadom mindet!! :)
És másodszor.....
Azon gondolkozom, hogy leírjam-e jelenlegi érzéseimet, mert nagyon is fáj az, amit érzek... Tényleg...fáj....
Ritkán vagyok rossz kedvű, leginkább azért mert igyekszem az életet nagyon pozitívan szemlélni! Imádom a természetet, így a virágokat, az állatokat és természetesen az embereket. Szeretek a barátaimmal és a családommal lenni, bár mostanában érzem azt, hogy besokaltam....
Folyton mosolyogni és vidámnak lenni, nem egyszerű, főleg, ha a környzeted nagyon is megnehezíti a helyzetedet...
Nem akarom annak a látszatát kelteni, hogy sajnáltatom magam, mert akik ismernek, azok tudják, hogy nem szokásom...
Mostanában egyre gyakrabban érzek fájdalmat bent, a mellkasomban és nem a tüdőmmel van baj vagy ilyesmi, mert ott a szívcsakránk van, ami az érzelmeinkért felelős...és ott a gond...
A legnagyobb bajom az általános "betegség", a magány...
Nem arról van szó, hogy nincsenek barátaim, mert vannak... (Asuval az élen!!)...de nem találtam még meg azt a valakit akit szerethetek és ő is viszomt szeret engem...
Nehéz erről írni...de kell, mert ha nem írom ki, akkor felemészt...egy sebhely még így is ott éktelenkedik a szívemen és akármennyire próbáltam, nem sikerült még begyógyítani....lehet, hogy a hege örökre megmarad...
Nem tudom, hogy miért érzem hülyén magam amiért erről írok... egy hang a fejemben azt kiabálja, hogy miket beszélsz.... de nem érdekel
Az ember szomjazza a szeretetet és hiába vannak barátai, ők nem tudnak olyan szeretetet adni mint egy társ... az egészen más...
Próbáltam okosat írni, amellett, hogy kiírtam mindent ami eszembe jutott és nagyjából azt ami bántott...
Puszi mindenkinek, remélem legközelebb egy vidámabb témával tudok nektek szolgálni, de most muszáj volt; ahogy már utaltam rá, nehéz folyton mindenhez jó képet vágni, ha közbe sokan sz*rnak arra amit te érzel.... de ne adjátok fel ti sem.... mindig van egy jóbarát akire számíthattok, aki segít nektek, aki mellett önmagadok lehettek, de ehhez az kell, hogy bátran nyíljatok meg, ne féljetek önmagatok lenni és önfeledten mosolyogni....most, hogy írtam róla és természtesen megbeszéltem Asuval, valamivel jobb lett és érzem, hogy jobb élni! :)
Egyébként általában akkor vagyok zaklatott, ha belezúgok valakibe, akkor először rózsaszín köd, meg vidámság és hiperaktivitás ^^, de idővel mindig fáj... mondják, hogy a szerelem fáj....és néha tényleg..., de nem adom fel, mert sosem adom fel!!! Csak kicsit fel kell töltődnöm...
Szorítsatok nekem!! Mindenkinek szép napokat kívánok az eső ellenére is és egy fiút/lányt, aki mellett megtaláljátok az igazi boldogságot!!! ^^
Üdv: Rose
Úgy örülök, hogy rendszeres olvasóm lettél, nagyon örülök neki!! Írj megjegyzéseket ahova csak akarsz, szeretettel fogadom mindet!! :)
És másodszor.....
Azon gondolkozom, hogy leírjam-e jelenlegi érzéseimet, mert nagyon is fáj az, amit érzek... Tényleg...fáj....
Ritkán vagyok rossz kedvű, leginkább azért mert igyekszem az életet nagyon pozitívan szemlélni! Imádom a természetet, így a virágokat, az állatokat és természetesen az embereket. Szeretek a barátaimmal és a családommal lenni, bár mostanában érzem azt, hogy besokaltam....
Folyton mosolyogni és vidámnak lenni, nem egyszerű, főleg, ha a környzeted nagyon is megnehezíti a helyzetedet...
Nem akarom annak a látszatát kelteni, hogy sajnáltatom magam, mert akik ismernek, azok tudják, hogy nem szokásom...
Mostanában egyre gyakrabban érzek fájdalmat bent, a mellkasomban és nem a tüdőmmel van baj vagy ilyesmi, mert ott a szívcsakránk van, ami az érzelmeinkért felelős...és ott a gond...
A legnagyobb bajom az általános "betegség", a magány...
Nem arról van szó, hogy nincsenek barátaim, mert vannak... (Asuval az élen!!)...de nem találtam még meg azt a valakit akit szerethetek és ő is viszomt szeret engem...
Nehéz erről írni...de kell, mert ha nem írom ki, akkor felemészt...egy sebhely még így is ott éktelenkedik a szívemen és akármennyire próbáltam, nem sikerült még begyógyítani....lehet, hogy a hege örökre megmarad...
Nem tudom, hogy miért érzem hülyén magam amiért erről írok... egy hang a fejemben azt kiabálja, hogy miket beszélsz.... de nem érdekel
Az ember szomjazza a szeretetet és hiába vannak barátai, ők nem tudnak olyan szeretetet adni mint egy társ... az egészen más...
Próbáltam okosat írni, amellett, hogy kiírtam mindent ami eszembe jutott és nagyjából azt ami bántott...
Puszi mindenkinek, remélem legközelebb egy vidámabb témával tudok nektek szolgálni, de most muszáj volt; ahogy már utaltam rá, nehéz folyton mindenhez jó képet vágni, ha közbe sokan sz*rnak arra amit te érzel.... de ne adjátok fel ti sem.... mindig van egy jóbarát akire számíthattok, aki segít nektek, aki mellett önmagadok lehettek, de ehhez az kell, hogy bátran nyíljatok meg, ne féljetek önmagatok lenni és önfeledten mosolyogni....most, hogy írtam róla és természtesen megbeszéltem Asuval, valamivel jobb lett és érzem, hogy jobb élni! :)
Egyébként általában akkor vagyok zaklatott, ha belezúgok valakibe, akkor először rózsaszín köd, meg vidámság és hiperaktivitás ^^, de idővel mindig fáj... mondják, hogy a szerelem fáj....és néha tényleg..., de nem adom fel, mert sosem adom fel!!! Csak kicsit fel kell töltődnöm...
Szorítsatok nekem!! Mindenkinek szép napokat kívánok az eső ellenére is és egy fiút/lányt, aki mellett megtaláljátok az igazi boldogságot!!! ^^
Üdv: Rose
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)