Over and over

Hát....hol is kezdjem...
Ennek a bejegyzésemnek az a célja, hogy azáltal, hogy kiírom magamból a búmat és bajomat, azt remélem, hogy rájövök a problémám valódi okára! Akkor kezdjünk bele...

Szóval....elég érdekes lelkiállapotban vagyok mostanság...ilyen elveszettnek és üresnek nem éreztem még magam....
Mondjuk ebben a pillanatban éppen jól érzem magam, de gyakran jön rám a sírás..és úgy általában kicsit szomorkás a hangulatom (máma XD)

A "zenészem" miatt érzem így magam... nem bántott meg, ne értsétek félre...éppen ez az..hihetetlenül édes volt, mikor én....

A lényeg az, hogy lassan 4 éve, hogy ismerem és nagyon jó barátok vagyunk. De három hete történt valami ami mindezt megváltoztatta....és kezdtem többet érezni, mint eddig...
Olyan oldalát ismertem meg ami eddig rejtve maradt előttem és minezt a "a véletlenek" sorozatának köszönhetem... :)
Együtt töltöttünk egy napot, voltam náluk és hihetetlenül jól éreztem magam. jó volt vele lenni....nagyon... Megölelni, aztán búcsúzáskor a nyakába ugrani, miközben megpörget...

Eltelt egy hétvége és az érzéseim csak erősödtek... amikor csak megláttam hihetetlen öröm fogott el!! De akkor még csak nagyon jó barátságnak fogtam fel.

Aztán jött a bornapok...és akkor game over....

Teljesen megfogott, a tekintete, a mosolya, a személyisége, az ölelése. minden ami ő maga... és nem bírtam vele betelni...

Aztán jött a következő hét....ugyan az az érzés, hogy meglátom és kerek a világ, megölelem és azt érzem, hogy végre egész vagyok...

Aztán közös programok...zenehallgatás összebújva, miközben a kezemet simogatja én pedig azt érzem, hogy végre jó élni.....és mikor hullámot rajzol a kezemre, bennem pedig megáll az ütő, mert azt hiszem, hogy mindjárt fel "írja" a kezemre, hogy szeretlek.....

Aztán xbox a Novotelben....séta Fehérváron....csocsózás a Patikában...aztán összebújás amíg jön a buszom....és végre jó élni.....

És....hirtelen valami már nem ugyan az....felkelek reggel....és már nem érzem ugyanazt...miért?....mi változott....

Megölel és már nem olyan jó...és ez jobban fáj, mintha kést döfnének belém....

Aztán egy végigbeszélgetett délután, amikor megint csak rájövök, hogy milyen csodálatos ember.....és fáj....fáj az hogy nem érzem azt amit eddig.....fáj, amikor elmondom neki...és sírok...csak sírok, mert nekem is fáj...és neki is.....és az méginkább, hogy milyen aranyos...és milyen kedvesen fogadja.....én pedig mekkora egy ribanc vagyok...mert ennyi...két nap és azt mondom, hogy én már nem érzem.....de miért nem...MIÉÉÉÉÉRT?????????????

GYŰLÖLÖM EZT!!! MIÉRT VAGYOK ILYEN KIBASZOTTUL GYÁVA? KI A FASZT ÉRDEKEL, HOGY MIT GONDOLNAK MÁSOK? ALJAS ÉS EGOISTA SZEMÉTLÁDÁK, AKIK AZT HISZIK, HOGY ÖVÉK A VILÁG, PEDIG HOZZÁ KÉPEST NAGY NULLÁK! SEGGFEJEK....ÖNELÉGÜLT BARMOK....EMBEREK....PERSZE.....SOKAN RENDELKEZNEK EZZEL A "CÍMMEL", de nem tudják, hogy mit is takar valójában......

És mégis....nem merem meghozni a döntést....gyáva vagyok....

Nem először menekülök el az érzéseim elől, mikor már testetöltöttek, sőt ez már a harmadik eset.....ugyanígy történt....megszerettem valakit...és amikor erősösött az érzés....hirtelen véget ért.....de miért??????

Ha valaki tud nekem segíteni, könyörgöm tegye meg, mert fáj....megbámtottam és ez fáj....de azt se szeretném, hogy úgy legyek vele, hogy nem szeretem.......

Nem tudom mit tegyek.....de azt érzem, hogy így ahogy most van nem jó....

Legyetek jók! És segítsetek, ha tudtok! Köszi, hogy elolvastátok!

Csók: Rose